Anne Rice: A hegedű

Hogy akadtam rá? - Anne Rice könyveit régóta szeretem, úgyhogy kivettem a könyvtárból.

Besorolás: Fantasy

Dáin Kiadó

256 oldal

Mély és határtalan Triana gyásza. Megjelölte magának a halál, amely elragadta a férjét. Ma már csak az álmokban hallott zene maradt neki, ami átvigye az éjszakán. És egyszer csak belép ezekbe az álmokba Stefan, egy orosz nemes nyughatatlan, szenvedő szelleme.
Stefan zenei lángesze először megigézi, azután annyira leigázza Trianát, hogy hagyja átcsábítani magát a kegyetlen múltba, ahol Stefan élte földi életét. Ebben a szellemvilágban egy szövetségesre talál Triana...
Kontinensek és korok között cikázó, szürreális, drámai és delejes történet a HEGEDŰ, három kárhozott lélek találkozásáról, akiket elválaszthatatlanul összeköt a zene, a szenvedély és az elragadtatás.

Kétség kívül Anne Rice írta, jellemző stílusa nagyon jól megjelenik a könyvben. Bár nem éppen a szokásos. Témájában hasonló, ugyanis nem egy egyszerű történet hétköznapi dolgokkal, hanem egy kísértet járás. Nagyon szépnek találtam Stefan karakterét, bár egy kicsit úgy érzem érzelmi hullámvölgyben volt az egész történetben. Imádtam amikor Triana-t elragadta és magával vitte emlékei Bécsébe (kedvem támadt kimenni Bécsbe, felkeltette az érdeklődésem). A kedvenc hangszerem a hegedű (meg a zongora holtversenyben) szóval duplán örültem a hangszer szerepének. Szeretem ha egy könyvben az érzések is megjelennek, bár Triana sokat ostorozta magát a múlt miatt, de nekem ez a leírás is tetszett. Triana-t viszont annyira nem kedveltem: néha túl önzőn viselkedett és furcsán. A családi viszonyaitól meg egyenesen rosszul voltam, főleg a testvére viselkedésén. Kicsit megrökönyödtem a történet elején, amikor a férje holdtestével fekszik és nem akarja, hogy elvigyék.

Történet: 4/5
Borító: 3/5
Karakterek: 4/5

 

Kiknek ajánlom a könyvet? - Fantasy rajongóknak és azoknak akik szeretik ha sok a könyvben az emlék és a rossz érzés.