Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...

Besorolás: Kortárs regény

Cataphilus

304 oldal

Különös körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg.
Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruthszal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan.
A „Napok romjai” szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait.

A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.

 A könyvből készült film megjelenésekor láttam a film bemutatóját és megtetszett az alaptörténet. Meg is szereztem a filmet, megnéztem: az az érzés tört rám, hogy feltétlenül el kell olvasnom, mert így nem tudtam meg eleget a történetről és a hátteréről.

Kathy, Tommy és Ruth ugyanabban az intézetben nevelkedtek: Halishamban. Teljesen átlagos gyerekeknek néznek ki. Ugyan úgy játszanak, tanulnak, rajzolnak, alkotnak mint a legtöbbünk gyerekkorában. De őket nem arra szánták, hogy titkárok vagy bolti eladók legyenek, esetleg pincérek. A társadalom fontos darabjai, eszközök: egyszerű szerv donorok. Az emberek félnek tőlük. De kérdem én: Miért? Ugyan olyan ember mint bármelyikünk. Ugyan úgy érez, szeret, ugyan az fontos neki, mint bármelyikünknek.

Kathy szemén keresztül tekinthetünk vissza élete fiatal éveire: elmeséli milyen volt gyereknek lenni Halishamban, mesél a barátairól, a kapcsolatáról Ruthal és Tommyval. Szóba hozza a felügyelőit is, akik a későbbi éveikről néha elengednek egy-két megjegyzést, de sose a teljes igazságot, csak egy két ködösített dolgot árulnak el. De a felügyelők nem sejthetik, hogy ezzel csak kéőbb előjövő problémákat okoznak.

A diákoknak kicsiként rengeteget kellett olvasni, de a legnagyobb hangsúlyt a rajzokra, a festményekre és egyéb kézműves munkákra fektették. Évente egyszer megjelent egy hölgy (Madame) aki elvitte az alkotások egy részét és kirakta a galériájába. A diákoknak sejtésük se volt, mire jó ez a galéria. 

Kathy kicsi kora óta nagyon jól szót értett Tommyval (egyértelműen szerelmes is volt belé), rengeteget beszélgettek együtt és elméleteket szőttek a felügyelők furcsa viselkedésére. Kathy és Ruth kapcsolata eléggé hullámvasút volt: egyszer fent, egyszer lent. Ruth önfejű, makacs és vezér egyéniség. Kathy a csendes, gondolkodó típus, akit érdekelnek a dolgok háttere is és szereti ha nyíltan beszélnek vele és nem hazudnak vagy ködösítenek. Talán ez okozta a hullámvasutat kettejük között. Nagyon különbözőek voltak.

Tommy és Ruth Halishami éveik alatt összejöttek, majd szakítottak is. Ruth megkérte Kathy-t, hogy beszéljen Tommyval, hátha újra összejöhetnek. Kathy meg is tette ezt neki, ezzel maga alatt vágva a fát.

Amikor véget értek a Halishami éveik a kunyhókba kerültek, ahol meghozták a döntést, hogy elmennek-e gondviselőnek, vagy egyszerű donorok lesznek. Kathy és Ruth kapcsolata itt romlott meg végleg: Ruth a veteránokkal szoros kapcsolatot akart létrehozni, ezért majmolta őket, lemondva ezzel önmagáról és leépítve a barátságait. A veteránok egyszer utazásuk során megpillantottak egy irodában egy nőt, akire Ruth nagyon hasonlított, így öten útnak indultak, hátha megtalálják egyikük Eredetijét. De a nő valójában nem is hasonlított igazán Ruth-ra. Így az eredeti témát egy életre lezárták.

Nem teljesen értettem az Eredeti témát: a könyv ahol említést tett ilyesmire, ott azt írja, hogy klónok. De amikor a nőt követik a városban, bennem olyan benyomást keltett, mintha egy árva gyerek az anyját keresné. Kicsit sajnáltam, hogy ezt a témát az író nem fejtette ki egy kicsit jobban.

Az utazás vége felé Tommy kettesben maradt Kathyvel és felvázolta neki az elképzelését a galériával és a képekkel kapcsolatban. Az utazás elején a veteránok említették a halasztás lehetőségét, Tommy úgy gondolta, hogy ha két ember tényleg szerelmes egymásba és be tudja bizonyítani ezt, akkor lehetséges ez a halasztás. De hogy bizonyítsák be? Tommy úgy gondolta, hogy a Madame a képekből meg tudja állapítani ezt. Tommy megmutatta a rajzait Kathynek, majd később Ruthnak is. Ruth szerint rémesek voltak és ezt elmondta Tommynak úgy hogy Kathy-t is belekeverte. Ezek után teljesen széthullottak. Kathy gondozónak jelentkezett, és ott hagyta a kunyhókat.

Évekkel később Kathy vállalja, hogy a gondozója legyen Ruth-nak, aki ráveszi, hogy menjenek el megnézni egy partra vetett hajót. Kathy elhívja Tommy-t is, így együtt elindulnak megkeresni a hajót. Útban visszafelé Ruth bevallja hogy nem neki és Tommynak kellett volna járnia évekkel korábban, hanem Kathynek és Tommynak. Nekik adja a Madame címét, hogy menjenek el halasztásért. Ruth halála után Kathy vállalja, hogy Tommy gondozója legyen. Kiteljesedik a kapcsolatuk és el is mennek a halasztásért. A Madamnál viszont megtudják, hogy a halasztás nem létezik és a műveket, csak azért csinálták, hogy tudják, van-e egyáltalán lelkük. Tommy ezek után új gondozót kér és belehal az adományozásba.

Még hogy nincs lelkük? Néha úgy éreztem, nekik van, nekünk egyszerű embereknek pedig semmink sincs. Miért féltek egyáltalán ezektől a gyerekektől? Miért pártoltak el tőlük a politikában? Miért hagyták rosszabb sorsra jutni őket?

A regény hangulata alapjában véve elég rideg, leszámítva Kathy érzéseit. Egy őszinte kislány érzései. Körülötte pedig a nagy gonosz rideg világ, gonosz emberekkel. Kiakasztó, hogy az emberek tudni se akarnak ezekről a gyerekekről, de elvárják, hogy meggyógyuljanak ezért szükség van rájuk.

Történet: 6/5
Borító: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő(i)m: Cathy, Ruth

Kinek ajánlom? - Bátran ki merem jelenteni: mindenkinek.

Pár mondta a filmről: A film számomra nem a társadalom kegyetlenségét sugallta, hanem azt, hogy Kathy fájlalja Tommy elvesztését, nem akarja elengedni soha, semmi áron ezért örökké küzd. Valószínűleg a film erre is fektette a hangsúlyt.