Stephen King: Tom Gordon, segíts!

Besorolás: kortárs

Európa kiadó

256 oldal

A kilencéves Trisha McFarland nem érzi túl jól magát. Szülei nemrég váltak el, ő és a bátyja az anyjukkal maradtak, másik városba költöztek. Pete, aki amúgy is szenved a kamaszkor problémáitól, folyton vitatkozik az anyjával. Nagyon nyomasztó otthon a légkör. Trishának rettenetesen hiányzik az apja. Szombatonként az anyjuk kirándulni viszi őket. Ezúttal a maise-i erdőkbe. Trisha letér az útról és eltéved – Pete és az anyja észre sem veszik, szokás szerint vitatkoznak. Megelevenedik minden gyerek rémálma: egyedül bolyongani a rengetegben, ahol annyi veszély leselkedik ránk – alattomos rovarok, szúrós bokrok, a kígyókról és vadállatokról nem is beszélve… Hát még ha egy szörny figyeli az embert, minden lépését kíséri, ott liheg a nyakában… A kislány egyetlen társa a kis rádiósmagnója. Esténként baseballmeccset keres rajta, mivel nagy Red Sox-rajongó. Kedvence a verhetetlen befejező dobó, a jeges nyugalmú Tom Gordon, aki az utolsó pillanatban megmenti a vesztésre álló meccset is. Hozzá fohászkodik Trisha, hogy segítse meg… Stephen King, a feszültségkeltés nagymestere és a gyermeki szorongások jó ismerője félelmetes atmoszférát teremt: az olvasó úgy érzi, ő maga kóvályog az ijesztő vadonban…

Kihívásra olvastam a könyvet, nem volt rossz, de kétségkívül nem ez a kedvenc King könyvem.

Kingnek ez is egy nagyon jól megmunkált könyve: az elején mit sem sejtettem abból, hogy a könyv fejezet szerű felépítése egy baseball meccsnek felel meg. Nagyon hihető, ahogy bemutatja Trisha szenvedéseit a víz és ételhiány miatt, majd a patak víz miatt. A történetben amikor Trisha megy az erdőn keresztül én valami szörnyű patás ufo farkasra gondoltam, hogy követni fogja. De egy alig medveszerű medve egész megnyugtatónak tűnt így az éjszaka közepén.
Azt viszont nem vagyok képes épp ésszel felfogni: ha eltévedt, miért nem ment vissza a kiindulóponthoz? Miért vágott át mindenen keresztül? Egyszerű lett volna csak a pisilőhelyére visszatérni és máris visszatalált volna az útra.

King megint megmutatta a ponyvás humorát azzal, hogy állandóan a székelés és a vizelés köré rakta a poénjait. Tipikusan az ő beteges stílusa.

Történet:5/4
Borító: 5/4
Karakterek: 5/5

 

Kinek ajánlom? - Annak aki szereti King írásait és szereti a túlélő könyveket, megy a gyenge horrorokat.