Új könyveim (2)

Ma nagy örömömre 8 könyvvel lettem gazdagabb (régi kiadásból szereztem őket és nagyon örülök nekik) Íme, a fülszövegek (csak háromról rakok ki fülszöveget) :

1. Charlotte Brontë: Jane Eyre

A regény címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, amikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is, de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre…

Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt.

2. Guy De Maupassant: A szépfiú

 A múlt század nyolcvanas éveiben – a sajtó, a nagybankok és a gyarmatosítások aranykorában – valakinek meg kellett írnia az új kor hősének életregényét. Balzac Rastignacja és Stendhal Julien Sorelje után Maupassant Duroyban, a gátlástalanul törtető Szépfiúban ábrázolta remekül a korszak jellegzetes képviselőjét. Maupassant-nak ez az egyetlen „jól végződő” regénye, egyben legteljesebb alkotása is. Itt mutatja meg legtökéletesebben írói képességeit, itt festi legbátrabban s egyúttal legpontosabban kora egész társadalmát. Itt találja meg nemcsak legregényesebb témáját, hanem a pontosan beleillő figurát is: a nők révén emelkedő, szerelmüket önzőn kihasználó, mohó, fölfelé züllő fiatal újságíró, a Szépfiú alakjában. Maupassant teremtőereje teljében hozta létre e sötét kor emberarcú ragadozójának, a Szépfiúnak regényét: a kor s a téma sötét, az ábrázolt világ lehangoló, de ezt az író jókedve, találékonysága, csípős iróniája egész tűzijátékával feledteti. A Szépfiú Maupassant-nak, a még töretlen alkotókedvű Maupassant-nak, hibátlan remekműve.

3. Ken Follett: A tű a szénakazalban

 A cselekmény 1940-ben indul, amikor a Henry Faber álnéven élő német mesterkém (fedőnevén Die Nadel, a Tű) egy kis londoni panzióban kénytelen meggyilkolni a szerelmi ajánlatával váratlanul rátörő szállásadónőjét, mert az éppen rádióadása közben nyitott rá. Rendkívüli óvatossága révén Tűnek sikerül mindig kisiklania a rá vadászó angol kémelhárítók kezei közül, akik már elég sokat tudnak a Tűről, amikor 1944-ben, az invázió előtt létfontosságú felderítést hajt végre: tisztázza, hogy Calais felé irányuló invázió csak álcázás, a valódi invázió iránya Normandia lesz…

4. Zola: Állat az emberben

5. Bronte: Villette

6. Bronte: Hastings kapitány

7. Steinbeck: Édentől keletre
8. Katherine Anne Porter: Fakó ló fakó lovasa