Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

"Ez az egyik dolog, amit aznap reggel megtanultam: ha átlépsz egy határt és nem történik semmi, a határ elveszti a jelentését."

Besorolás:Kortárs, ifjúsági irodalom
Ciceró Könyvstúdió
414 oldal

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében. 
De végül kiderül, hogy a legutolsó.

Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet


Annyira akartam szeretni ezt a könyvet, mert a Delírium-trilógiát imádtam, a stílusát, a sztoriját, a karaktereit, de ez a könyv valahol taszított, valahol pedig igazat adtam neki.
Kezdve ott, hogy én nem vagyok ez a nagy bulizós minden héten ivós, füvezős hülye tini picsa akinek csak a pasik, a szex, a csokoládé és a kávé körül jár az agyam és nem abból áll az életem, hogy egész nap cikizzek valakiket a rossz tulajdonságaik miatt. Egyszóval a könyv szerint gáz vagyok. Viszont lehet csak nekem voltak eddig jó közösségeim, de sehol nem tapasztaltam ilyen viselkedést még, mint ebben a könyvben. Nem azt állítom, hogy engem sose csúfoltak, vagy sose volt senki a környezetemben, akivel rossz indulatúak lettek volna, de nem volt soha ekkora terrorban senki.
Eleinte nem is tudtam azonosulni a szereplőkkel emiatt, sőt egyenesen taszítottak, de ahogy Samantha kezd másképp gondolkodni és átalakulni rájövök, hogy ő még menthető lenne, neki nem kéne meghalnia és ez a könyv tragikuma, hogy mindenki, aki 'megérdemli' a halált életben marad, csak ő hal meg, mert feláldozza magát, felismerte, hogy csak így mentheti meg Juliet-et. Az utolsó napját teljesen pozitívan használja ki és kár, hogy ekkor jön rá, hogy az egész életét így kellett volna élnie.
A történet kivitelezése viszont nagyon jó volt, hiszen meghal és hétszer végig élheti ugyanazt a napot, tetszenek az ilyen elképzelések.

Történet: 5/4
Borító: 5/4
Karakterek: 5/3
Kedvenc szereplő(i)m: Nem volt...

Gayle Forman: Ha maradnék

"Mert a szeretet nem tud meghalni, nem tűnik el, nem halványul el. Addig nem, amíg fontos számodra."

Besorolás: ifjúsági irodalom
Ciceró könyvstúdió
285 oldal

És te hogyan döntenél?
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

Hogy találtam rá?:
Böngésztem pár blogot, ahol nagyon jónak és megindítónak tartották a könyvet, szóval megkerestem a könyvtári katalógusban és utána már csak vártam, hogy mikor csaphatok le rá. :) Aztán felraktam a várólistacsökkentés alternatív polcára is.

Nehéz témát boncolgató, de mégis lenyűgöző könyv. Gondolom nem vagyok vele egyedül, hogy elgondolkodtam azon, hogy mi lenne velem a családom nélkül, hogy mit választanék ebben az esetben, ha lehetne választani. Amelyik nap kiolvastam, aznap majdnem letaroltak az útról, amikor vezettem az oktatómmal, már nem vagyok benne biztos, de lehet ezért is kezdtem el kiolvasni ezt a könyvet.
Nos Miának tényleg mindene megvan, nagyon kevés ember mondhat magának ilyen családi környezetet (én többnyire igen), ekkora összhangot a szülők és a gyerekek között, ekkora mértékű támogatást, sosincs vita, mindég kiállnak egymás mellett. Mégis egy átlagosnak tűnő hószüneti napon a család három tagja életét veszti egy balesetben és Miának választania kell, hogy a szülei és az öccse után menjen, vagy felkeljen a kómából a többi még élő szerette miatt. Nos Mia jól döntött, habár a döntés nehéz volt és nekem se biztos, hogy ilyen hamar sikerült volna meghozni a döntést.
Míg olvastam az érzések örvénye kavargott bennem, hol sírtam, mert letaglózott az, hogy Mia elveszti a családját, hol pedig nevettem vagy örültem, hiszen Mia emlékei két adag könnypatak között mosolyt derítettek az arcomra, ahogy a barátja magánakcióba kezd a kórházban.


Kinek ajánlom?: Minden fiatalnak elsősorban, de bátran ki merem jelenteni, hogy szinte bárkinek. Az ifjúságnak hasonló könyveket kéne olvasniuk, nem csak vámpíros, farkasos akármiket (félre értés ne essék, én is szoktam olvasni ilyesmiket). :)

Történet: 5/6
Borító: 5/4 (a külföldi jobban tetszett)
Karakterek: 5/5
Kedvence szereplő(i)m: Mia (végre egy szereplő aki nem csak vinnyogni tud), Adam (igazán romantikus barát, irigylésre méltó), Brooke Vega.

Folytatása: Hová tűntél? (már megjelent)

Várólistacsökkentés 2013

Az idén sikerült életemben először nekem is jelentkeznem a kihívásra, ugyan félve a lemaradásom miatt, de neki állok megcsinálni a blogon a bejegyzéseket :)
Bejegyzéseim a blogon az adott könyvről a címre kattintva elérhetőek! :)

12 könyv (borító és rövid leírás elérhető itt)

-Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

-Julianna Bagott: Tiszták

-Lauren Thomson Walker: Csodák kora

-E. L. James: A szürke ötven árnyalata

-Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

-Joanna Trollope: A másik család

-George Orwell: 1984

-Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

-Veronica Roth: A beavatott

-Szerb Antal: Utas és holdvilág

-Sara Shepard: Pretty Little Liars

-Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

12 alternatív könyv (borító és rövid leírás elérhető itt)

-Anton Pavlov Csehov: Három nővér

-Charlotte Bronte: Jane Eyre

-Alex Flinn: Szörnyszívű

-Nicholas Sparks: Az utolsó dal

-Alyson Noel: Evermore - Mindörökké

-Claudia Gray: Evernight - Örökéj

-Lissa Price: A testbérlők

-Kerstin Gier: Rubinvörös

-Margareth Mitchell: Elfújta a szél

-Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

-Gayle Foreman: Ha maradnék

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

 "… ez a szó – nélküled – beleégette magát a lelkembe. Meghalni, ez volt minden vágyam. Nem akartam felkelni, nem akartam élni, semmit sem akartam nélküled."

Besorolás: Kortárs, Magyar, ifjúsági irodalom, romantikus

Könyvmolyképző Kiadó
208 oldal

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

Az írónő gyönyörűen élt az anyanyelvünkkel és egy hétköznapi táborból csinált egy nem hétköznapi történetet, egyszerűen csodálatos volt. Az egyetlen ellenvetésem csak az, hogy én az eddigi tapasztalataim (csalódásaim) miatt nem vagyok képes hinni benne, hogy egy férfi így belebolondulhat egy nőbe, sokkal fekete-fehérebbnek látom a férfi gondolkodást és sajnos még nem látok élő példát, addig így is fogom látni a férfiakat.
Kifejezetten tetszett, hogy nem volt szokványos az elbeszélés, hanem E/2ben írta, így már amikor belefogott akkor tudhattam, hogy bárki is a férfi, ott van a teremben és hallgatja. Eleinte azt hittem 100% happy endet kapnak, de inkább csak feloldozzák egymást a szenvedés alól.

Történet: 5/6
Borító: 5/6
Karakterek: 5/5
Kedvence szereplő(i)m: Az első könyv, aminél bátran kijelenthetem, hogy mindenkit szerettem :)

Guillaume Musso: Mi lesz velem nélküled?

 "Amikor szeretsz, azt reméled, hogy mindent megnyersz, miközben a szerelem azzal a kockázattal jár, hogy mindent elveszíthetsz, és néha azt a kockázatot is vállalni kell, hogy kevésbé szeretnek, mint ahogy te szeretsz."

 
Besorolás: Kortárs, romantikus, Franciaország, San Francisco
Ulpius-ház
316 oldal

Szép szőke Gabrielle számára két férfi létezik, illetve létezett. Az egyik első szerelme, Martin, a francia rendőrség műkincsrablásokra szakosodott sikeres nyomozója. A másik az apja, Archibald, a világ talán leghírhedtebb képtolvaja. Mindketten rég eltűntek a lány életéből, fájó űrt hagyva maguk után. Aztán egy napon újra felbukkannak, fenekestül felforgatva Gabrielle ha nem is boldog, de nyugodt életét. A két férfi között különös rabló-pandúr játék veszi kezdetét, amely hamarosan már vérre megy. Gabrielle pedig ott őrlődik köztük, nem tud választani, mindkettőjüket akarja. Ám vannak párviadalok, amelyek csak az egyik vagy mindkét fél halálával végződhetnek. Vagy mégis van más megoldás? Más feloldás? Amelyet talán nem is az életben, hanem azon túl kell keresni? Guillaume Musso Franciaország egyik legsikeresebb kortárs írója. Finom humorú olvasmányos regényeit (És azután, Visszajövök érted, Ott leszel?) több mint húsz nyelvre fordították le. Legújabb, hol szívmelengető komédiába, hol szívszorító melodrámába hajló, misztikummal fűszerezett, fordulatos romantikus regénye egy különös szerelmi háromszög története.

Nem is tudom mit mondjak, sorozatban a sokadik nagyszerű könyv kerül a kezembe, bár Mussoval most ismerkedtem csak meg. Francia mániás vagyok, ezért késztetést éreztem, hogy megismerkedjek a híres kortárs íróval, aki nem okozott csalódást. :)
Egy fiatalkori szerelem, zűrös családi háttér a lánynál, rengeteg év vágyakozás, egy kis Párizs és San Francisco fűszerezve a fantáziavilággal és megszületik egy ilyen remek alkotás. :)
Mindenkinek ajánlom, habár kicsit sok a leírás Párizsban és így nehézkes elképzelni, hogy sose voltam jelen, de ha valaha kijutok, végig járom Martin útjait :)
Néha a szerelmüket túl bonyolultnak éreztem, néha pedig úgy gondoltam, hogy de hát az élet is hasonló és nehéz.

Történet: 5/6
Borító: 5/6
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő(i)m: Gabrielle, Martin

Lauern Oliver: Delírium-trilógia

Delírium

"Szerelem: egyetlen szó, egy leheletfinom dolog, nem élesebb vagy hosszabb egy élnél. Az is: él, penge. Belevág az életed közepébe, mindent kettészel. Előtte és utána. A világ széthullik a két oldalra."

Besorolás: Disztópia, romantikus, ifjúsági irodalom
Ciceró könyvkiadó
408 oldal

„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.

Imádom a disztópikus regényeket: szívem szerint ebben a világban élnék (igen, beteg gondolat), csak hogy lássam és érezzem, amit ők, aztán rájöjjek az igazságra és kitörjek ebből a világból, hogy megszegjem a szabályokat.
A könyv elképzelésben is egyedi, hiszen ki akarná betiltani a szerelmet, az ember olvasás közben irreálisnak érzi a szituációt, hiszen senkinek semmi köze nincs a szerelmi életünkhöz. Aztán ahogy olvastam a könyvet, a delírium tünetei teljesen megfelelnek a valóságnak és elkezdtem gondolkodni, hogy vajon milyen lenne kikezeltként élni. Természetesen én már tizennyolc éves korom előtt beteg lennék, vagy már alapból a vadonban születtem volna. :)
A világ korlátozott, áram van a kerítésben, a szabadság és a korlátok szinte tiltott szó, az ember úgy érzi, hogy megfullad. Lena csak a történet folyamán érti meg, hogy nem kint akarják tartani a vadon lakóit, hanem őket bent. Mindenről hazudtak, mindent tönkre akarnak tenni. 
Alex energikus és vonzó szereplő már az első találkozástól kezdve, a maga lázadó jellemével, ahogy nevet a kiértékelőkön, miközben egy tehén csorda terrorizálja őket, Lena pedig majdnem meztelenül áll a terem egyik végében és akkor oda kacsint neki Alex, kétség kívül ez az egyik kedvenc jelenetem a könyvből.
Lena pedig az eleinte rettegésben élő, szabálykövető, csendesen kiközösített személy, aki megpróbálja önmagából kierőszakolni a maximumot, mindég megfelelően cselekedni. Alig várja a kezelését, csakhogy szerelembe esik és akkor minden szabálynak vége. Nem is az igazi jó kislány típus, az anyjára ütött. :)

Történet:5/6
Borító: 5/4
Sajnálom, hogy nem a külföldi borítóval jelent meg, sokkal elsöprőbb lett volna 
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő(i)m: Lena, Alex, Hana

Káosz

"Annyira törékenyek a csókok, annyira törékenyek az emberek: minden csak vékony üveg."

Besorolás: Disztópia, romantikus, ifjúsági irodalom

Ciceró könyvkiadó

344 oldal

"− Szóval korábban hogy hívtak? – kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg, miközben folytatom: − Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél.
Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul.
− Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz – mondja halkan, de határozottan. – Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid… elporladtak. – Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. – Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik."

Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.

Nem ilyennek gondoltam a folytatást, csalódtam benne, de pozitívan. Azt hittem, hogy Alex valahogy megmenekül és egymásra találnak még az elején, de az új szerelem számomra egy érdekes fordulat volt. Eleinte meg tudtam volna fojtani Juliant, de ahogy Lena szépen lassan beleszeretett, úgy az én érzéseim is kezdtek felengedni az irányában. Aztán persze a halálból visszatérő Alex és a kettészakadás érzése, vajon az írónő hogy oldja majd meg a patthelyzetet, kit választ Lena? Na és persze édesanyja kérdése: előkerül és az Ellenállás egyik fő alakja, erre se éppen számítottam. :)
Tetszett, hogy egyszerre két idősíkot váltogatott az írónő, szépen lassan a helyére rakta a történetet, mint egy pazar kirakót. :)

 

Történet:5/6
Borító: 5/3

A borítóra megint igaz, hogy az eredeti jobb volt :\
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő(i)m: Lena, Julian

 A sorozat következő kötete:

Rekviem

Már megjelent!

 (És véleményem szerint, itt kivételesen a magyar borító sikerült jobban)

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

"There are as many loves, as there are hearts" - Lev Tolsztoj

Besorolás: realizmus, orosz irodalom, 19. század irodalma, klasszikus világirodalom
Európa kiadó 1064 oldal

Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye” – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Sose fogom elfelejteni a napot, amikor besétáltam az iskolai könyvtárba, megálltam a könyvtárosnőnk előtt, és bejelentettem neki, hogy ezt a könyvet szeretném megkapni. Felcsillant a szeme, rám mosolygott, majd csendesen megjegyezte, hogy ez a kedvenc könyve, majd megkérdezte, miért szeretném elolvasni, tanár mondta, vagy önszorgalom. Elmeséltem neki, hogy láttam a mozi filmet és hihetetlen vágy fogott el, hogy elolvassam.

 

Orosz mániás korszakomat élem az irodalmon belül. Még a magyar vizsgámon is oroszt húztam (Gogol: A köpönyeg c. művét.), ennek köszönhetően tökéletesen is teljesítettem. :)
Kihagyhatatlannak érzem Tolsztojt a repertoárból, azért a híres szerelmi regényét választottam kezdésnek.
Nem tagadom, tényleg nem a legegyszerűbb olvasmány, rengeteg lelki folyamat, gondolat menet hosszasan, oldalakon át leírva. De mégis megigézi az olvasót és gondolkodásra kényszeríti. Önkéntelenül is elmosolyodtam, amikor a pánszláv eszméről olvastam, vagy a 61'es jobbágyfelszabadításról, hiszen a gimnáziumban ezek mind szóba kerültek,így egy plusz friss olvasási élmény is járult hozzá. Ahogy az országgyűlés menetére is részletesen ráláthattam, a szavazás menetére és az összejövetel társadalmi jelentőségére.
Címszereplőnk, Anna Karenina sorsa miatt vágtam bele a könyvbe, miután megnéztem a 2012es mozifilmet, és semmit nem értettem belőle, csak a főbb mozzanatokat. Olvasás után Alekszej Alekszandrovics szemeben egy hős, egy szent, de amint Anna kilép az életéből és a grófnő kezébe kerül és nagyon erős vallásosság lesz rajta úrrá elkezd a szememben csökkenni az értéke. Anna maga az egyik példaképem lett. Maga a tökéletes nő, aki a történet végére a szerelmébe belebolondul és a féltékenységbe is. Csodálom az ereje miatt, amivel képes volt a vonat elé lépni, ugyan mikor megtette maga is elborzadt és felállt volna, de ezt ugyan már nem tehette. Vronszkij pedig a tökéletes férfi kategória: vonzó, magával ragadó, aki mindenhez ért, de mégis az erőszakos ragaszkodásával a függetlenségéhez megutáltatta magát a szememben.
Mikor letettem a könyvet számomra kérdés maradt, hogy Tolsztoj végül milyen sorsot ad Vronszkijnak: vajon kedvese után mehet a halálba a csatamezőről, vagy végig kell élni életét Anna nélkül, esetleg más nő keríti hatalmába?
 
Film és könyv?
Nos igen, ebben a kérdésben a könyv a nyerő. Hihetetlenül látványos lett a 2012es mozifilm, ezt nem tagadom. De amikor megnéztem a történet számomra ismeretlen volt, ezáltal zavaros is. A zavarossága abból adódik már az első jelenettől fogva, hogy a világ egy színház formájában van ábrázolva és néha nincs kifejezett határfelület a jelenetek között. Nem tudják olyan jól ábrázolni a belső vívódásokat, gondolatokat és persze a könyvben 200 oldal a film elején 5 percbe lett összesűrítve és rengeteg minden kihagyásra került.
A film összességében nagyon jó attól még, csak a mű ismeretet hozzá feltétlen szükséges. Anélkül is élvezhető, csak sok helyen zavaros :)
A szereplők alapjáraton jól lettek összeválogatva, hihetővé vált a történet. 
Szerény véleményem szerint aki meg akarja nézni a filmet, angol szinkronnal nézze, mert a magyarban nem érezhető annyira a szereplők érzése, nincs meg az a szenvedély.

"Én azt gondolom – mondta Anna, a lehúzott kesztyűjével játszva –, hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem is."



Történet:5/6
Borító: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő(i)m: Anna, Alekszej Alekszandrovics, Vronszkij gróf, Szerejozsa

2013-as várólista

Tudom, hogy január már rég elmúlt és akkor szokás ilyeneket létrehozni, de személyes problémáim ezt korábban nem engedték, ezért most pótolni szeretném lemaradásaimat.

Várólistám erre az évre:

1.      Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű

2.      Alexandra Adornetto: Lázadó

3.      Alexandra Adornetto: A pokol jegyese

4.      Ally Condie: Crossed: Összefonódva

5.      Alma Katsu: Halhatatlan

6.      Alyson Noël: Evermore – Mindörökké

7.      Amanda Foreman: A hercegnő

8.      Anne Rice: Interjú a vámoírral

9.      Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

10.  Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

11.  Becca Fitzpatrick: Vihar előtt

12.  Berkesi András: Szerelem három tételben

13.  Bret Easton Ellis: Amerikai Psycho

14.  Cally Taylor: A mennyország várhat

15.  Cat Patrick: Úgyis elfelejtem

16.  Charles Frazier: Hideghegy

17.  Charlotte Brontë: Jane Eyre

18.  Claudia Gray: Evernight – Örökéj

19.  Cynthia Hand: Angyalfény

20.  Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

21.  Delphine de Vigan: No és én

22.  Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

23.  E. L. James: A szürke ötven árnyalata

24.  Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

25.  Emile Zola: Nana

26.  Gayle Forman: Ha maradnék

27.  George Orwell: 1984

28.  George R. R. Martin: Trónok harca

29.  Guillame Musso: Mi lesz velem nélküled?

30.  Guy de Maupassant: Egy asszony élete

31.  Guy de Maupassant: A szépfiú

32.  Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

33.  Hugo: Nyomorultak

34.  Ian McEwan: Vágy és vezeklés

35.  Ibsen: A vadkacsa

36.  Isaac Marion: Eleven testek

37.  J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

38.  Janne Teller: Semmi

39.  Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

40.  Joanna Trollope: A másik család

41.  Julianna Baggott: Tiszták

42.  Karen Thompson Walker: Csodák kora

43.  Kaffka Margit: Fekete karácsony

44.  Ken Follett: A titánok bukása

45.  Kendar Blake: Vérbe öltözött Anna

46.  Kerstin Gier: Rubinvörös

47.  Laini Taylor: Füst és csont leánya

48.  Lauren Conrad: Los Angeles üdvöskéi

49. Lauren Kate: Kín

50. Lauren Oliver: Delírium

51.   Lauren Oliver: Káosz

52.  Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

53.  Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

54.  Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet

55.  Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

56.  Lissa Price: A testbérlők

57.  Maggie Stiefvater: Holló fiúk

58.  Margaret Mitchell: Elfújta a szél

59.  Meg Cabot: Elhagyatva

60.  Mikszáth Kálmán: Fekete város

61.  Nicholas Sparks: Az utolsó dal

62.  Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

63.  Puskin: Anyegin

64.  Robert Merle: Védett férfiak

65.  Samantha Young: Dublin street

66.  Sara Shepard: Pretty Little Liars (angol)

67.  Sarah Dessen: Altatódal

68.  Simone Elkeles: A vozás szabályai

69.  Stendhal: Vörös és fekete

70.  Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

71.  Szerb Antal: Utas és holdvilág

72.  Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

73.  Tolsztoj: Anna Karenina

74.  Veronica Roth: A beavatott

75.  Zakály Viktória: Szívritmus zavar