Lev Tolsztoj: Anna Karenina

"There are as many loves, as there are hearts" - Lev Tolsztoj

Besorolás: realizmus, orosz irodalom, 19. század irodalma, klasszikus világirodalom
Európa kiadó 1064 oldal

Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye” – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Sose fogom elfelejteni a napot, amikor besétáltam az iskolai könyvtárba, megálltam a könyvtárosnőnk előtt, és bejelentettem neki, hogy ezt a könyvet szeretném megkapni. Felcsillant a szeme, rám mosolygott, majd csendesen megjegyezte, hogy ez a kedvenc könyve, majd megkérdezte, miért szeretném elolvasni, tanár mondta, vagy önszorgalom. Elmeséltem neki, hogy láttam a mozi filmet és hihetetlen vágy fogott el, hogy elolvassam.

 

Orosz mániás korszakomat élem az irodalmon belül. Még a magyar vizsgámon is oroszt húztam (Gogol: A köpönyeg c. művét.), ennek köszönhetően tökéletesen is teljesítettem. :)
Kihagyhatatlannak érzem Tolsztojt a repertoárból, azért a híres szerelmi regényét választottam kezdésnek.
Nem tagadom, tényleg nem a legegyszerűbb olvasmány, rengeteg lelki folyamat, gondolat menet hosszasan, oldalakon át leírva. De mégis megigézi az olvasót és gondolkodásra kényszeríti. Önkéntelenül is elmosolyodtam, amikor a pánszláv eszméről olvastam, vagy a 61'es jobbágyfelszabadításról, hiszen a gimnáziumban ezek mind szóba kerültek,így egy plusz friss olvasási élmény is járult hozzá. Ahogy az országgyűlés menetére is részletesen ráláthattam, a szavazás menetére és az összejövetel társadalmi jelentőségére.
Címszereplőnk, Anna Karenina sorsa miatt vágtam bele a könyvbe, miután megnéztem a 2012es mozifilmet, és semmit nem értettem belőle, csak a főbb mozzanatokat. Olvasás után Alekszej Alekszandrovics szemeben egy hős, egy szent, de amint Anna kilép az életéből és a grófnő kezébe kerül és nagyon erős vallásosság lesz rajta úrrá elkezd a szememben csökkenni az értéke. Anna maga az egyik példaképem lett. Maga a tökéletes nő, aki a történet végére a szerelmébe belebolondul és a féltékenységbe is. Csodálom az ereje miatt, amivel képes volt a vonat elé lépni, ugyan mikor megtette maga is elborzadt és felállt volna, de ezt ugyan már nem tehette. Vronszkij pedig a tökéletes férfi kategória: vonzó, magával ragadó, aki mindenhez ért, de mégis az erőszakos ragaszkodásával a függetlenségéhez megutáltatta magát a szememben.
Mikor letettem a könyvet számomra kérdés maradt, hogy Tolsztoj végül milyen sorsot ad Vronszkijnak: vajon kedvese után mehet a halálba a csatamezőről, vagy végig kell élni életét Anna nélkül, esetleg más nő keríti hatalmába?
 
Film és könyv?
Nos igen, ebben a kérdésben a könyv a nyerő. Hihetetlenül látványos lett a 2012es mozifilm, ezt nem tagadom. De amikor megnéztem a történet számomra ismeretlen volt, ezáltal zavaros is. A zavarossága abból adódik már az első jelenettől fogva, hogy a világ egy színház formájában van ábrázolva és néha nincs kifejezett határfelület a jelenetek között. Nem tudják olyan jól ábrázolni a belső vívódásokat, gondolatokat és persze a könyvben 200 oldal a film elején 5 percbe lett összesűrítve és rengeteg minden kihagyásra került.
A film összességében nagyon jó attól még, csak a mű ismeretet hozzá feltétlen szükséges. Anélkül is élvezhető, csak sok helyen zavaros :)
A szereplők alapjáraton jól lettek összeválogatva, hihetővé vált a történet. 
Szerény véleményem szerint aki meg akarja nézni a filmet, angol szinkronnal nézze, mert a magyarban nem érezhető annyira a szereplők érzése, nincs meg az a szenvedély.

"Én azt gondolom – mondta Anna, a lehúzott kesztyűjével játszva –, hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem is."



Történet:5/6
Borító: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő(i)m: Anna, Alekszej Alekszandrovics, Vronszkij gróf, Szerejozsa