Lauern Oliver: Delírium-trilógia

Delírium

"Szerelem: egyetlen szó, egy leheletfinom dolog, nem élesebb vagy hosszabb egy élnél. Az is: él, penge. Belevág az életed közepébe, mindent kettészel. Előtte és utána. A világ széthullik a két oldalra."

Besorolás: Disztópia, romantikus, ifjúsági irodalom
Ciceró könyvkiadó
408 oldal

„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.

Imádom a disztópikus regényeket: szívem szerint ebben a világban élnék (igen, beteg gondolat), csak hogy lássam és érezzem, amit ők, aztán rájöjjek az igazságra és kitörjek ebből a világból, hogy megszegjem a szabályokat.
A könyv elképzelésben is egyedi, hiszen ki akarná betiltani a szerelmet, az ember olvasás közben irreálisnak érzi a szituációt, hiszen senkinek semmi köze nincs a szerelmi életünkhöz. Aztán ahogy olvastam a könyvet, a delírium tünetei teljesen megfelelnek a valóságnak és elkezdtem gondolkodni, hogy vajon milyen lenne kikezeltként élni. Természetesen én már tizennyolc éves korom előtt beteg lennék, vagy már alapból a vadonban születtem volna. :)
A világ korlátozott, áram van a kerítésben, a szabadság és a korlátok szinte tiltott szó, az ember úgy érzi, hogy megfullad. Lena csak a történet folyamán érti meg, hogy nem kint akarják tartani a vadon lakóit, hanem őket bent. Mindenről hazudtak, mindent tönkre akarnak tenni. 
Alex energikus és vonzó szereplő már az első találkozástól kezdve, a maga lázadó jellemével, ahogy nevet a kiértékelőkön, miközben egy tehén csorda terrorizálja őket, Lena pedig majdnem meztelenül áll a terem egyik végében és akkor oda kacsint neki Alex, kétség kívül ez az egyik kedvenc jelenetem a könyvből.
Lena pedig az eleinte rettegésben élő, szabálykövető, csendesen kiközösített személy, aki megpróbálja önmagából kierőszakolni a maximumot, mindég megfelelően cselekedni. Alig várja a kezelését, csakhogy szerelembe esik és akkor minden szabálynak vége. Nem is az igazi jó kislány típus, az anyjára ütött. :)

Történet:5/6
Borító: 5/4
Sajnálom, hogy nem a külföldi borítóval jelent meg, sokkal elsöprőbb lett volna 
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő(i)m: Lena, Alex, Hana

Káosz

"Annyira törékenyek a csókok, annyira törékenyek az emberek: minden csak vékony üveg."

Besorolás: Disztópia, romantikus, ifjúsági irodalom

Ciceró könyvkiadó

344 oldal

"− Szóval korábban hogy hívtak? – kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg, miközben folytatom: − Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél.
Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul.
− Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz – mondja halkan, de határozottan. – Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid… elporladtak. – Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. – Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik."

Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.

Nem ilyennek gondoltam a folytatást, csalódtam benne, de pozitívan. Azt hittem, hogy Alex valahogy megmenekül és egymásra találnak még az elején, de az új szerelem számomra egy érdekes fordulat volt. Eleinte meg tudtam volna fojtani Juliant, de ahogy Lena szépen lassan beleszeretett, úgy az én érzéseim is kezdtek felengedni az irányában. Aztán persze a halálból visszatérő Alex és a kettészakadás érzése, vajon az írónő hogy oldja majd meg a patthelyzetet, kit választ Lena? Na és persze édesanyja kérdése: előkerül és az Ellenállás egyik fő alakja, erre se éppen számítottam. :)
Tetszett, hogy egyszerre két idősíkot váltogatott az írónő, szépen lassan a helyére rakta a történetet, mint egy pazar kirakót. :)

 

Történet:5/6
Borító: 5/3

A borítóra megint igaz, hogy az eredeti jobb volt :\
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő(i)m: Lena, Julian

 A sorozat következő kötete:

Rekviem

Már megjelent!

 (És véleményem szerint, itt kivételesen a magyar borító sikerült jobban)